Énekkar a régi tanítványokból

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága…” – Radnóti Miklós

Radnóti Miklós soraival indítunk sorozatot honlapunkon, melyben egykori tanítványaink felől érdeklődünk, hogyan alakult a sorsuk, mióta elhagyták iskolánk padjait.

A sorozat első részében azokat mutatjuk be, akik felhívásunkra vállalták, hogy Nagyvenyim önállóvá
válásának 60. évfordulóján rendezett falunapon újra „Kossuthos” diákokká válnak. Ők és az iskola jelenlegi tanulói közül jó néhányan az egész nyarat kemény felkészüléssel töltötték, és méltó műsorral álltak ki a község
ünnepi színpadára.
Köszönjük nekik, hogy példát mutattak még idejáró tanulóinknak
arról, hogy a név kötelez, a közösségért végzett munka, pedig olyan örömforrás, amelyből hosszú időn át meríthetünk.

Végzettek:
2000

Dági Éva
Osztályfőnökök: Kissné Ságodi Gyöngyi, Csikós Gyuláné

2001

Pokornyi Orsolya
Osztályfőnökök: Kundra Lászlóné, Kissné Feth Mária, Kiss Péter
Debreczenyi Éva
Osztályfőnökök: Kundra Lászlóné, Kiss Péter
Szmola Tímea
Osztályfőnökök: Kundra Lászlóné, Kiss Péter

2002

Rojer Éva
Osztályfőnökök: Batha Józsefné, Albert Istvánné, Jármy Balázsné

2003

Puskás Zita
Osztályfőnökök: Müller Ferencné, Fazekas Zsoltné, Kaszás Istvánné

2004

Szalavics Eszter
Osztályfőnökök: Kissné Ságodi Gyöngyi, Kiss Zoltánné

2005

Török Anna
Osztályfőnökök: Kundra Lászlóné, Tóthné Kolmankó Diána, Czimmer Éva

2006

Fritz Ágota
Osztályfőnökök: Cziczingerné Nagy Éva, Kissné Feth Mária

2007

Török Éva
Osztályfőnökök: Fazekas Zsoltné, Tóthné Buzási Olga, Budai Árpádné

Dági Éva                                                      –

 

Mivel foglalkozol jelenleg, hol élsz?
Jelenleg a veszprémi Pannon Egyetem hallgatója vagyok, környezetmérnök szakon kezdem a negyedik évemet. Dunaújvárosban és Nagyvenyimen élek. (Na meg Veszprémben is, főleg iskolai időszakban)

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött 8 évről?
Az első tanítási nap izgalmai, az első tanórákon való tornázás és ujjmozgatások, a ceruzafogás furcsasága. A sorakozók rendetlenségei,
a szüneti fogócskázások, az „adj király katonát” játék. A felsős rosszalkodások. Főleg mikor a tanárokat lestük a folyosón, hogy mikor jönnek, azért mindig megkaptuk a magunkét. Az osztálykirándulások során
felfedeztük Magyarország szép tájait. Na meg az esti megbeszélt találkák az osztálykirándulásokon.
Az énekkari órák előtti és alatti jókedv, a fellépések előtti izgalmak. A családi hangulat a próbákon. A nyári tábor Gánton. Sok-sok kedves emlék jutott eszembe még, de mindet leírni nehéz lenne.

Mit vittél magaddal a tarsolyodban a nagyvenyimi iskolából?
Mennyi mindent kaptam iskolámtól? Elmondani nem lehet. Sok tanár, tanárnő szeretetét, a kedvességüket. A jókedvet a tanórákhoz (mert nem minden óra unalmas), nyelvi tudást, számítógépes ismereteket és a tudásvágyat.
Szép emlékeket, köztük a ballagásra kapott verses könyvecskét, amit kedves osztályfőnökünk maga írt
az osztályról „Volt egy osztály…” címmel. Búcsúzóul szeretnék belőle idézni:

„Gondolj vissza néha arra
A kinyújtott segítő karra,
Mely kezedet fogta azért,
Hogy választott célod elérd!

Legyél vidám, okosan élj!
Új kihívásoktól ne félj!
De ha a szíved egyszer fáj,
Jusson eszedbe:
„Volt egy osztály…”

Pokornyi Orsolya   

Mivel foglalkozol jelenleg, hol élsz?
Jelenleg a Pécsi Tudományegyetemen tanulok, de Nagyvenyimen élek a családommal.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött évekről?
Visszagondolva az általános iskolás éveimre, a családias hangulat jut eszembe, amelyet még máig is nyújt ez az iskola. Ezenkívül nagy élmény volt a különböző ünnepélyekre való készülés, a szereplés izgalma, amelyben minden diáknak lehetősége volt a kibontakozásra.  Sohasem
felejtem az 1996. október 23-i megemlékezést, melyet a mi 4.-es osztályunk adott elő, és  valahányszor visszanézem a videón, legszívesebben visszarepülnék az időben, hogy újra részese lehessek. Az élmények sorából kiemelkedik még az énekkar. Mindenki bánhatja aki, kihagyta és kihagyja ezt a nagyszerű lehetőséget. A Valahol Európában sikere, a próbák izgalma-melyek sokszor folytatódtak egy-egy „feláldozható” tanórán-kellemes emlékként élnek bennem. Aztán az osztálykirándulások a maguk felejthetetlen élményével.

Mit vittél a tarsolyodban a nagyvenyimi iskolából?
Az egészséges értékrend mellett, olyan tudásra tettem szert, mellyel később sem vallottam szégyent. A tanárok igyekezete, hogy átadják a tudást, megértessék a gyerekekkel a tananyagot, nem könnyű feladat. De ma is sokunkban kelt hálát, hogy megalapozták a tudás, a tanulás tiszteletét, mely nélkül ma nehéz boldogulni.

Debreczenyi Éva    

Mivel foglalkozol jelenleg, hol élsz?
Szeptemberben kezdem a 2. évemet a Dunaújvárosi Főiskolán, gazdálkodás-menedzsment szakon. Nagyvenyimen élek a szüleimmel és a húgommal.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött évekről?
Igazából minden emlék, amely általános iskolai „pályafutásomról” eszembe jut, kellemes. Még azok is, amiket akkor tragikusnak éltem meg, így az első elégtelen osztályzat, melyet a külalakomra kaptam (azóta írok
szépen). Felejthetetlen az emlék az alsós tanító nénink búcsúztatója, melyet mindenki- szülők, diákok, osztályfőnök- végigzokogott. Ha a felső tagozat 4 évére gondolok, leginkább az énekkar jut eszembe.
Hatalmas élmény volt a Valahol Európában c. darab bemutatója. És persze a siker, amiben ezáltal részünk
volt. Így visszagondolva olyan, mintha mindig valamilyen ünnepélyre készültünk volna, hiszen ha az egyik véget ért, jött a következő. Persze azért (néha) tanultunk is.
Azt hiszem a tanárok terén szerencsénk volt, ugyanis mindig volt valaki, aki úgy törődött velünk, mint tyúkanyó
a kiscsibéivel.

Mit vittél a tarsolyodban a nagyvenyimi iskolából?
Talán ami a legfontosabb: a tudást. Mégpedig olyat, amire később (még most) is alapozni tudtam, tudok. Hiszen, mint tudjuk: a ház is összedől, ha rosszak az alapok. Emellett olyan barátokra tettem szert, akikre akkor is számíthatok, amikor a legnagyobb szükségem van rájuk. Őket- sajnos- nem vihettem magammal a tarsolyomban, de ha az iskolára gondolok, elsők között ők jutnak az eszembe.

Szmola Tímea

Mivel foglalkozol jelenleg, hol élsz?
Idén végeztem a Kereskedelmi iskolában, itt Dunaújvárosban. Vendéglátó
technikus lettem, szeptembertől dolgozni szeretnék majd. Nagyvenyimen
élek szüleimmel és két testvéremmel, akik szintén a nagyvenyimi általános iskolában végeztek.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött évekről?
Sok élménnyel gazdagodtunk az itt eltöltött nyolc év alatt. Alsós éveimből a balatonakarattyai és bükkszentkereszti osztálytábor maradt számomra
a legemlékezetesebb. Majd az alsós osztályfőnökünk, Kundra Lászlóné búcsúztatója volt nagy hatással ránk. Ő segített az iskolát megszerettetni
velünk, végig mellettünk állt, és a mai napig számíthatunk a szeretetére.
Felsős koromból a legemlékezetesebb emlékem az énekkar, ami oly sok örömet okozott nekünk. Legnagyobb „művünk” a Valahol Európában
című előadásunk volt. Majd 8.-os korunkban egy hetet töltöttünk Altomünsterben, ami szerintem mindenki számára felejthetetlen élmény volt.

Mit vittél a tarsolyodban a nagyvenyimi iskolából?
Hogy mit is vittünk magunkkal? A sok emléken és élményen kívül még az évek alatt megszerzett tudásunkat,
melyből szerintem mindenki meg tudott élni és meg is fog a középiskolában és a későbbiekben a főiskolán is. Nyugodtan mondhatom, a tudásunk alapját 100%-ban leraktuk az általános iskolás éveinkben. Köszönettel tartozunk tanárainknak, hogy elindítottak minket a nagybetűs életben.

Rojer Éva

Mivel foglalkozol jelenleg, hol élsz?
Jelenleg a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kar emberi erőforrások szak nappali tagozatos hallgatója vagyok, így hetente ingázom a budapesti albérletből a szülői szeretettel övezett nagyvenyimi
családi házunkba, ahol nyugalmat és békességet találok, a fővárosi nyüzsgő tömeg elől.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött évekről?
Szívesen gondolok vissza az általános iskolában töltött felhőtlenül vidám percekre.
Legelső emlékem a hatalmasnak látszó iskoláról, amikor az óvodából mentünk ún. “szoktatásra”, és láthattuk az 1. osztályosokat, hogy milyen szépen kerekítik a betűket, és milyen szépen olvasnak. Majd eljött
az 1. nap. Én is iskolába jártam. Szép lassan megtanultam írni, olvasni, számolni. Új barátságokat kötöttem, amelyek még ma is tartanak.
Az alsós anyák napi ünnepségek felejthetetlen élményt nyújtottak kisdiák, szülő, nagyszülő számára. Az első “nagy fellépéseknek” az emléke máig is elevenen él bennem.
Később a felső évfolyamban már másként néztek ránk. Valami megváltozott. „Nagyok lettünk” Sok új tantárggyal, és tanárral ismerkedtünk meg. Későn kellett hazajárnunk, hiszen a nagyok élete, nemcsak játék és mese, tanulnunk is kellett már. Hiszen ezzel alapoztam meg eddigi életemet, és valószínűleg az elkövetkezendőket is.
Limperger tanárnő hangos matekórái, szerettették meg velem a számtant. Osztályfőnököm, Jármy tanárnő magyar és nyelvtan órái alapozták meg a középiskolai tudásom jelentős részét, amiből érettségin is profitáltam. Dia tanárnő énekóráin pedig, megkedveltem az éneklést.
Énekkarunk minden iskolai ünnep alkalmával hatalmas sikert aratott, majd jöttek a musicalek, amikre egész tanévben készültünk. Milyen szép idők voltak ezek!
2002-ben összeszorult szívvel ballagtam el, ki a nagybetűs életbe. Milyen szomorú emlék.  Itt hagytam iskolám, amely az ott töltött 8 év elteltével egész egyszerűen “összement”.

Mit vittél a tarsolyodban a nagyvenyimi iskolából?
Rengeteg tudást szippanthattam magamba, csak hagynom kellett. Középiskolai évek alatt sem tudtam eltenni egyes általános iskolai tankönyveimet ill. füzeteimet.
A nyelvtan, és biológia óráimat kivétel nélkül az általános iskolai tudásommal vészeltem át.
Nyelvszeretetemet pedig, az altomünsteri kirándulások alapozták meg.
Mindezek mellett rengeteg szép emléket vittem magammal, a barátaimról nem is beszélve.

Puskás Zita

Mikor végeztél és kik voltak az osztályfőnökeid?
2003-ban végeztem. Mikor elkezdtem az iskolát, akkor az osztályfőnököm
1. és 2. osztályban Müller Ferencné volt, 3.-ban és 4.-ben Fazekas Zsoltné. Felsőben az osztályfőnököm Kaszás Istvánné volt.

Mivel foglalkozol jelenleg, hol élsz?
A mai napig Venyimen élek a szüleimmel egy háztartásban. Most szereztem meg az érettségimet, szóval most készülök a főiskolára. Ahol majd szociális munkás szakon fogok továbbtanulni.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött 8 évről?
Legkedvesebb emlékem az a soproni tábor volt, amelyet Dia tanárnő szervezett meg. Ott rengeteg élmény ért engem, felejthetetlen a számomra. Rengeteg programban vehettünk részt, sokat nevettünk, beszélgettünk. Szívesen emlékezem vissza a sulihetekre, Kossuth-napokra. Ahol szintén színes programokat találtak ki az iskola dolgozói. Természetesen bőven rendelkezem emlékekből az osztálykirándulásokról is. Emlékezetes osztálykirándulás számomra az ópusztaszeri, ami nagyon élénken él az emlékezetemben. Felsős osztálykirándulásból is akad bőven válogatni való, nem is tudok mit kiemelni.
Az énekkari próbákat is mindig élveztem, hiszen olyan műsorok részese lehettem, amelyek mindig színvonalasak voltak.
Az énekkaron szerettem meg a musicaleket, amelyeket a mai napig szívesen hallgatok.

Mit vittél magaddal a tarsolyodban a nagyvenyimi iskolából?
A nyelvtantudást, amivel átvészeltem a középiskola 4 évét. Komolyra véve a szót (s bár nem látszik
rajtam) imádok mozogni, és ezt a sportnapoknak köszönhetem, imádok focizni. A megszerzett tudásomat is tudtam kamatoztatni a középiskola egyes tantárgyainál, pl.: a történelemnél vagy az önismereti órákon.

Szalavics Eszter

Mikor végeztél és kik voltak az osztályfőnökeid?
2004-ben végeztem. Az alsó tagozatban Kissné Ságodi Gyöngyi
volt az osztályfőnök, felsőben pedig Kiss Zoltánné.

Mivel foglalkozol jelenleg, hol élsz?
Még mindig Nagyvenyimen lakom, jelenleg a Bánki Donát Gimnáziumban
tanulok, nyelvi előkészítős, dráma szakos osztályában.
Mostanság ECDL informatika vizsgák kötnek le.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött 8 évről?
Számomra emlékezetesek a régi osztálykirándulások, főleg a nyolcadik év végi. A gyereknapok, Kossuth-hetek, alsó tagozatos farsangok és persze a Valentin-napi diszkókat sem lehet elfelejteni. Mindig történt valami ezeken a rendezvényeken, ami felejthetetlen. Ilyen pl.: az osztály férfi részlegének
a Valentin-napi diszkóban előadott, Két perc csend című műsora. Vicces kis előadás volt. Felejthetetlenek a diákönkormányzatos ülések.Vagy például az énekkari próbák, amik mindig vidáman teltek el (most is azért vagyok itt), és mindenki figyelt mindenkire, nem volt ellenségeskedés, szinte egy család voltunk.

Mit vittél magaddal a tarsolyban a nagyvenyimi iskolából?
Mikor a felső tagozatba léptem elég visszahúzódó voltam, ezt már nyolcadik osztályra Kiss Zoltánné
eléggé kinevelte belőlem. Tehát lett egy kevés önbizalmam, nem pirulok el minden mondatomnál, és kiállok a véleményem mellett.

Török Anna

Mivel foglalkozol jelenleg, hol élsz?
Pécsen tanulok a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában, jövő tanévben a 11. osztályt kezdem. Bár Nagyvenyimen élek, időm nagyrészét
Pécsen töltöm.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött évekről?
Háát… Ezt akkor tudom a legkönnyebben megválaszolni, amikor bemegyek egy volt osztályterembe, ahol tanultam, beülök egy padba, ahonnan annak idején az órákat figyeltem. Minden kis helyiségről eszembe jut valami apró emlék.Jó érzés kinézni azon az ablakon, amelyiken anno kémia órán figyeltem ki, vagy keresni a nevem a régi padokon. A mi osztályunkból Dia néni és Éva néni nagyon összetartó közösséget varázsolt, velük minden program emlékezetes: az osztálykirándulások (főleg a zánkai), a Sulihetek, az osztálykarácsony, a Valentin-nap és sorolhatnám tovább. Felejthetetlenek az énekkari próbák Dia nénivel, mindig ott voltunk, mert rettenetesen szerettük csinálni. Csodálatos volt az első nagy bemutató: a Valahol Európában c. musical. Végül, muszáj megemlíteni az iskolai táborokat, hiszen itt voltam először távol a szüleimtől.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött évekről?
A Kossuth Lajos Általános Iskola a kis létszáma miatt nagyon családias hely, itt minden egyénre oda tudtak figyelni. Azt hiszem, tökéletes felkészítést kaptam, és megfelelő lelkülettel indultam neki a középiskolának.
Megtanultam közösségben élni, és jó volt mindig vidámnak lenni.

Fritz Ágota

Hol élsz, mivel foglalkozol?
Nagyvenyimen lakom, diák vagyok, a dunaújvárosi Széchenyi Gimnáziumba járok.

Mikor végeztél, kik voltak az osztályfőnökeid?
2006-ban végeztem, a Cziczingerné Nagy Éva, és a Kissné Feth Mária voltak az osztályfőnökeim.

Milyen szép emlékek jutnak eszedbe erről az iskoláról?
Jók voltak a Kossuth -szülinapok, és –kupák, a Mikulás-kupák, az iskolai kirándulások, a túrák, a DÖK-ös kirándulások a Velencei-tavon és a híd építkezéséhez, a Valentin-napok /alsóban farsangok/ , a sulihetek, a gyereknapok, bolondballagások és amiket kifelejtettem. Annyi ilyen vetélkedős, sportversenyes, csokievős rendezvény volt a nyolc év alatt, hogy nem is emlékeszem
külön-külön mindegyikre. Összemosódtak kicsit bennem.
Nekem a legjobban mégis az a gyereknap tetszett, amit én és az osztálytársaim szerveztünk. Nagy fejtörést
okozott a programok kitalálása, de a megvalósítás közben jobban szórakoztunk néha, mint akiknek ez az egész szólt. Emlékszem, én a sorversenynél voltam. A versenyben volt egy elem, amiben párosával kellett futni egy hullahopp-karikában.
Mint az összes gyakorlatot, ezt is kipróbáltuk, és simán megcsináltuk. Az elsősöknek már nem ment ilyen könnyen.
Egy kislány elesett és vérzett a térde. Ott sírt szegényke. Nem is tudom leírni, milyen erős bűntudatot éreztünk akkor. A leányzót azonnal felkísértük a tanáriba, és ezt az elemet kivettük a versenyszámok közül.
A tanárnő, aki az utánuk következő csoporttal volt, azt mondta, hogy a kicsik mind ilyen sete-suták. Megnyugtatott bennünket, hogy helyesen jártunk el. Eme kis incidens ellenére elmondhatom, hogy jól éreztem magam, és a tanároknak és a kicsiknek is tetszett.
A legrégebbi emlékem az, amikor elsős koromban elkéstem a farsangról, és nem kaptam sorszámot. Be kellett állnom egy hosszú-hosszú sorba, aminek az eleje a zsűri asztalánál volt, ami mellett Kundra
tanárnő állt, mikrofonnal a kezében. Nagyon megijedtem, amikor rám került a sor és a számomat kérdezték,
és azt mondtam a mikrofonba, hogy nincs számom. Sebaj, mondta valamelyik tanár néni /restellem, de nem emlékszem rá, hogy ki volt/ te leszel az X… A jelmezem, ami egy nyuszi volt, óriási sikert aratott, és utána még a táncversenyt is megnyertem, úgyhogy a végére annyi csokit begyűjtöttem, amit már nem is nagyon bírtam megenni.
Eleinte mindig megnyertük a papírgyűjtést, és azt sem fogom soha elfelejteni, hogy milyen érzés volt, amikor ötödikesek voltunk, és DÖK-ben legyőztük a nyolcadikosokat. Az én osztályomba rengeteg okos gyerek járt,
mi voltunk az „elitosztály”. Sokan irigyek voltak ránk emiatt.

Mit vittél a tarsolyodban…?
Egy idézetes lapot, egy emléklapot, egy egyforintost, meg egy pogácsát. Na jó, csak vicceltem. Komolyra fordítva a szót, ez az iskola remekül megadta az alapokat, amikre most építkezünk. Az alapműveltségünk
gyakran több dolgot tartalmaz, mint a városi osztálytársainké.
Pedig ide már válogatottan jó társaság jár. Szerintem ezt nagyrészben ennek az iskolának köszönhetem.

Török Éva

Mivel foglalkozol jelenleg, hol élsz?
Az idén végeztem, jelenleg Nagyvenyimen élek. Szeptembertől Pécsen a Nagy Lajos Gimnáziumban kezdem meg középiskolás éveimet, ahol kollégista leszek, így az év nagy részét Pécsen fogom tölteni.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött évekről?
Szívesen emlékszem vissza az iskolai táborokra, melyekben rengeteg színes program várt bennünket. Kellemes élményt nyújtott a suliheteken eltöltött idő, melyekben a legjobban a foci- és kézi kupákat élveztem.
Örömmel gondolok vissza a sikeres tanulmányi versenyekre is,
ezúton szeretnék köszönetet mondani a felkészítő tanároknak. Biztosan sokáig emlékezetes marad a 8.-os osztálykirándulásunk, az Altomüsterben töltött 5 felejthetetlen nap, ahol sok német barátra tettünk szert. A ballagások hangulata is örök emlékeim között szerepel majd. Természetesen a felelések, dolgozatok izgalmát még érzem, ezek majd évek múlva válnak szép emlékekké.

Milyen kellemes élmények jutnak eszedbe az itt eltöltött évekről?
Úgy érzem, hogy biztos, szilárd alapokat kaptam ahhoz, hogy magabiztosan vágjak bele középiskolai tanulmányaimba. Megtanultam együtt dolgozni, tanulni, szórakozni a társaimmal, vagyis megtanítottak közösségben élni.