Osztálytalálkozók

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága…” – Radnóti Miklós

Radnóti Miklós soraival indítottunk sorozatot honlapunkon, melyben egykori tanítványaink felől érdeklődünk, hogyan alakult a sorsuk, mióta elhagyták iskolánk padjait.

Sorozatunk negyedik részében osztálytalálkozókba nyújtunk bepillantást. Először egy 43 éves osztálytalálkozóra kaptunk meghívást. Az 1966-ban végzett tanulók között sok ismerőst pillanthattunk meg, és minket mindig örömmel tölt el, ha olyan emberekkel találkozunk, akik ebből a falusi iskolából indulva megtalálták a helyüket az életben, és szép emlékként idézik fel az itt eltöltött éveket. A főszervezőket kértük meg, írják meg élményeiket a találkozókról, és mi néhány fényképpel kötjük össze a múltat és jelent.

 

 

Az 1958-1966-os végzősök osztálytalálkozója

Előzmény:
Amikor nyugdíjba jöttem, elhatároztam, hogy megszervezem az általános iskolai osztálytalálkozónkat.
Ebben rögtön segítségemre voltak: Almási Katalin, Müller Simon és Dr. Hangyál István volt osztálytársak.
2 hónapos szervező munka előzte meg a találkozót. Címeket, telefonszámokat kutattunk fel, s próbáltunk mindenkit elérni.
Osztálytársaink lelkesen fogadták és támogatták a kezdeményezést. Minden végzős osztálynak csak
javasolni tudom, hogy szervezzék meg találkozójukat, mert az idő múlik, s az emlékeink, a gyökereink megtartása nagyon fontos az életünkben-ebből táplálkozunk életünk végéig.

43 éves osztálytalálkozó
2009. szeptember 11-én, délután 16 órakor kezdődött a találkozónk.
Az aulában gyülekeztünk. (46 fővel indultunk az elsőben, és 38 fő végezte el velünk a nyolc osztályt.) 19 volt “nebuló” tudott eljönni a találkozóra, s aki itt volt, nagy lelkesedéssel mesélt a múltról, az együtt töltött időről.
Volt, akit 43 éve nem láttunk, de azonnal megismertük egymást.
Tanáraink közül: Domonyik Terike tanító nénink, Horváth Ilonka osztályfőnökünk és Sobor Anna tanárnő jött el a találkozóra. A gyülekező után a mostani igazgató Kundra Lászlóné köszöntött bennünket, majd az iskola udvarán Piroska János fotós barátom készített rólunk csoportképet. Ugyanolyan nehéz dolga volt velünk, mint a kicsi elsősökkel. Izgatottan izegtünk-mozogtunk, mire sikerült a fotózás. Ezután felmentünk az  osztálytermünk elé, ahol a nagy tablóképünket megtekintve emlékeztünk meg az elhunyt tanárainkról és osztálytársainkról. Következett a nap legjobb része az osztályfőnöki óra. Tanáraink kezdték az emlékezést a múltból és az eltelt idő alatti változásokról, ami az életünkben történt.
Mindig büszkék voltunk rájuk, példaképeink voltak, de szavaik ezt az érzést megerősítették bennünk. Ezt követően, előkerült a múltban oly félelemkeltő osztálynapló. Jókat derültünk a beírásokon, hiszen mindenkiben újraéledtek a csínytevések. A “nebulók” beszámolója életünkről csodálatos volt. Felnőttünk, s mindenkiből értékes, munkaszerető, családanya, apa lett. Itt tudtuk meg egymásról, hogy teljesült-e életük vágya, álma?! Sokaknak már unokáik vannak, s büszkén mutogatják a képeiket. Ilonka tanár néni, nem feledkezett meg senkiről.
A hiányzókról is elmondtuk, amit tudtunk, hiszen ők is hozzánk tartoznak. Nagyon megható volt az óra vége, ahol Ilonka tanár néni kiemelte, hogy jó emberek lettünk, mert mindenki a fontos dolgok közé a szeretetet, a családot, a munkát sorolta, s nem az anyagi javak dicséretét tette előtérbe. Óra után kis küldöttség ment Dibuszné Margitka matematika tanárunkhoz virágcsokorral, s már az addigra előhívott csoportképpel. Ő is velünk volt gondolatban, mert a mi életünkben is fontos szerepet játszott-köszönet neki is. Oldottabb hangulatban mentünk át a Varga fogadóba, ahol a házastársak csatlakoztak hozzánk és Kéri Gyuri halk zenéje mellett beszélgettünk, vacsoráztunk.
Tanárainkat, amikor elfáradtak hazavittük, mi pedig a “klubdélutánok” hangulatát felidézve táncoltunk, ameddig csak lehetett.
„Jó volt.” Mindenki így távozott, s talán már nem várunk 13 évet újratalálkozásig.  Szeretettel:

Szabadi Andrásné
(Fülöp Iluska)

 


Az 1966-1974-es végzősök osztálytalálkozója

35 éve

35 éves osztálytalálkozóra voltunk hivatalosak mi, nagyvenyimi öregdiákok 2009. október 30-án. Az iskola előtt gyülekeztünk, mint a kisdiákok olyan izgatottan vártuk, kivel fogunk este találkozni. Éppen akkor őszi szünet volt, ennek ellenére bejutottunk az épületbe, hogy az intézmény falai között barangolva, emlékeinket felidézve, felkeressük
régi tantermünket, és egy „rendhagyó” osztályfőnöki óra keretében beszélgethessünk. Osztályfőnökeink sajnos, nem tudtak eljönni.

Az óra minden tekintetben rendhagyó volt, hiszen nem az osztályfőnököt, hanem az akkori iskolaigazgatót, Dr. Kácsor Ferencet köszönthettük örömmel, aki megtisztelte, ezt a fontos napot jelenlétével. Feri bácsi nagyon örült a meghívásnak. Igazán megható volt, hogy ennyi idő után is mindenkit a keresztnevén szólított. – Szerinte nem változtunk  sokat.
Mi azért tudjuk,hogy egy őszülő halánték, picit “magasodó” homlok (bocs’ fiúk), illetve a divatos hajfestékek az idő múlását is jelzik.

Az igazgató úr segítségével felelevenítettük régi diákcsínyeinket, a kívánságládától, a Trabantos történetig (volt egy osztálytárs, aki állandóan telegyömöszölte papír-zsebkendővel kedvenc tanára autójának kipufogóját ) szinte mindent. Az akkori kívánságláda sokak számára
különleges volt, nemcsak a diákok, hanem mint kiderült Feri bácsi számára is. Elmesélte, hogy talált benne számtalan olyan cédulát, ami számára kedves volt, és a mai napig őriz. Ez a beszélgetés nem kis időt vett igénybe, röpke 3 óra hosszát, viszont olyan gyorsan telt, hogy észre sem vettük.

Az iskolai “óránk” után egyperces néma csenddel emlékeztünk tanárainkra, osztálytársainkra, akik már többé nem lehetnek velünk. Horváth Márti – aki a szervezés oroszlánrészét vállalta, emléklappal kedveskedett mindenkinek, majd a Császár étteremben folytattuk a beszélgetést. Előkerültek régi megsárgult fotók,
kirándulásokról, ballagásról, valamint családokról, gyerekekről, unokákról. Szóval volt mit megbeszélnünk. Igaz tíz évvel ezelőtt is találkoztunk, de azért az azóta eltelt idő sem kevés. Telefonszámokat, címeket is cseréltünk, és megbeszéltük, hogy sokkal gyakrabban fogunk találkozni.

Összességében minden nagyon jól sikerült. Vacsora – zene – tánc, kellemes hangulat egészen hajnalig.

Köszönjük Dr. Kácsor Ferencnek, Kundra Lászlónénak, Horváth Mártának, Tóth Ilonának, Pataki Annának, és mindenkinek, aki igyekezett emlékezetessé tenni ezt az estét! Jó volt  ismét, egy picit diáknak lenni.

László Teréz (Szalavics Józsefné)