Kedves leendő elsős Szülők!
Nagy izgalmakkal vártam a pillanatot, amikor bemutatkozhatok
Önöknek, mint leendő elsős tanító néni. Látni azt, ahogy az óvodás gyermekből egy szempillantás alatt kis iskolás válik, leírhatatlan érzés. Az iskolával kapcsolatos emlékeim még igen frissek, hiszen én is a Nagyvenyimi Kossuth Lajos Általános Iskolába jártam nem is olyan régen. Fontosnak érezték szüleim, hogy olyan iskolai környezetben nőjek fel, ami családias, gyermekközpontú, és szívesen járjak oda, valamint színvonalas oktatásban részesüljek. Ezúton is köszönöm nekik, hogy választásuk, döntésük itt is a legjobb volt. Szeretettel emlékszem vissza itt töltött iskolás éveimre, hiszen a sok érdekes program, a jó hangulatú órák színessé tették hétköznapjaimat.
Büszkeséggel tölt el, hogy visszatérhettem régi iskolámba, mint pedagógus, és kamatoztathatom mindazt a tudást, amit itt is kaptam tanítóimtól. Most értettem meg igazán a dolgok lényegét, hogy „az ajtó nekünk nyílt”. Most az óvodások felé nyílik meg ez a kapu, melyen átlépve megérezhetik iskolánkban azt a sok törődést, szeretetet, és figyelmet, amit itt kaphatnak. Hiszen kevés olyan iskola van, ahol az ott dolgozók a gyerekeket szinte az első pillanattól a nevükön szólítják, esetlegesen ismerik problémáikat, így segítő kezet tudnak nyújtani feléjük. Fontos, és felelősségteljes döntéshozatal vár most Önökre, melyben reméljük segítségükre lesz ez a kis bemutatkozás.

Németh Kitti vagyok. Családommal Nagyvenyimen élek. Tanulmányaimat az általános iskola után a Dunaújvárosi Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskolában folytattam, jelenleg pedig az Eötvös József Főiskola
végzős hallgatója vagyok. Tanítani először Kulcson kezdtem két éve, majd tavaly szeptemberben kaptam lehetőséget arra, hogy visszatérjek szeretett iskolámba.
Gyermekkorom óta pedagógus szerettem volna lenni. Boldogsággal tölt el, hogy olyan szakmában dolgozhatok, amit szívvel-lélekkel tudok tenni, hiszen
ez elengedhetetlenül fontos. A tanításhoz sok türelem, szeretet,és megértés kell, amely meghozza gyümölcsét. Annál nagyszerűbbet el sem tudnék képzelni magamnak, mint amikor a sok csillogó szempárban látni a remény sugarát, és azt, ahogy értelmük kibontakozik. Nagyon fontosnak
tartom, hogy a gyerekek játékosan tanulhassanak, és tehetségüket kibontakoztathassák, hiszen mindannyian különbözőek és tehetségesek vagyunk valamiben.
Tanításomban elsődleges szempont a tanulás tanítása, az életre nevelés, a problémamegoldó készség, a logikus gondolkodás, és a kooperativitás fejlesztése.
Célom, hogy a gyerekeket hozzásegítsem ahhoz, hogy rájöjjenek, Ők miben tehetségesek és értékesek. Ezek mellett fontosnak tartom a hagyományok megőrzését és új hagyományok teremtését is. Törekszem az együttműködés kialakítására, hiszen a közös munkával, bátran megbirkózunk majd az előttünk álló akadályokkal.

További izgalmakkal és lelkesedéssel várom az előttem/előttünk álló foglalkozásokat, feladatokat. Végezetül pedig egy idézettel búcsúzom.

Minden egyes gyermek egy csoda. Nem lehet tudni, hogy kiben mi lakozik: egy új Ady Endre vagy épp Blaha Lujza. Ha ajtót nyitunk
előttük, esélyt adunk nekik, hogy kibontakoztathassák a személyiségüket, a tehetségüket. Nem kell hozzá mást tenni, csak egymásból a jót „kiszeretni”.

(Böjte Csaba)

Kedves Anyukák, Apukák!
Engedjék meg, hogy néhány szóban bemutatkozzam Önöknek, hisz azt gondolom életük egyik nehéz döntése előtt állnak: Hova, kihez írassák gyermeküket? Valljuk be nem mindegy! A leendő tanító személye ugyanis meghatározó szerepet fog betölteni gyermeke életében, vele teszi majd meg az első lépést, kezdi meg tanulmányait, s ha ez a kaland még különös, izgalmas, és ösztönző is, akkor talán ezt a játékot egész életében szeretné folytatni.

Hát akkor vágjunk is bele! Dunaújvárosban születtem és élek. Itt végeztem általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat, majd a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola elvégzése után ide tértem vissza, kezdetben elsős, majd később felsőbb éves gyermekeket tanítani.
Munka mellett pedagógus végzettségemet igazgatás-szervező diplomával egészítettem ki, így az ismert nehézségek miatt, pályát módosítottam és a Dunaújvárosi Önkormányzatnál gyámügyi, gyermekvédelmi, majd szociális munkát végeztem. Néhány rövidebb kitérő után kerültem a kistérségünk életét alapjaiban meghatározó céghez és lettem én is büszke „Vasműs”. A tanulást ekkor sem hagytam abba, és elvégeztem a Pécsi Tudományegyetemen a Humán-szervezői szakot, kiegészítve egy médiamenedzser szakkal. A DUNAFERRben töltött hosszú évek azonban rádöbbentettek, hogy nem a jó helyen vagyok, és nem azzal foglalkozom, amire egész életemben vágytam. Ezeket mérlegelve hoztam egy döntést és ehhez kaptam egy lehetőséget a Nagyvenyimi Kossuth Lajos Általános Iskola vezetőségétől. Így 2015. szeptemberében beteljesedett egy nagy álom és napközis tanítóként terelgethettem az
akkori 4.-eseket. Talán a munkám elismeréseként a következő tanévben már 3.-os gyerekeket okíthattam és tanítok ma is a „gondolkodás tudományára”, valamint az élet valóban fontos dolgainak megismerésére.

Boldog, kiegyensúlyozott családban élek, két kisgyermek büszke édesapjaként. Kislányom, Ninetta kitűnő tanuló. Kisfiam, Gergő – korából adódóan – az óvódások gondtalan hétköznapjait éli. Mindketten sportolnak – Nina versenyszerűen tornázik -, és határtalan szeretetükkel tanítják a felnőtteket.

Mint élettörténetemből látszik nem voltam mindig pedagógus, ellenben tudom, mert a saját bőrömön éreztem, hogy mi szükséges az élet értékeléséhez, a jelen pillanat megéléshez, céljaink eléréséhez. Mindezek miatt, a teljesség igénye nélkül, szeretnék néhány területet terjedelmi okok miatt – felsorolásszerűen – a figyelmükbe ajánlani, amelyek áthatják pedagógiai szemléletemet.

Szóbeli, írásbeli kommunikációs készségek, különös tekintettel a meggyőzési és tárgyalási készségekre fejlesztésre; együttműködési képesség fejlesztése; önálló, független cselekvés; kritikus gondolkodásra ösztönzés; problémamegoldó készség fejlesztése; tanulás tanítása; stressz kezelési technikák elsajátítása.

„Egy jó tanár meg tudja győzni tanítványait, hogy a tanulás nem kötelesség, nem a szabadság korlátozása, hanem kaland, és olyan hatalmas szabadság kulcsa, amelyről korábban nem is álmodtak.”

(Pam Brown)

Kedves Szülők, végezetül lenne egy kérésem Önökhöz! Legyenek szívesek a következő gondolatot felolvasni a gyermeküknek!

Kedves leendő Kisdiák!
Hidd el Te vagy a világ legkülönlegesebb gyermeke én pedig a világ legszerencsésebb felnőttje, hogy valóban megismerhetlek. Gyere velem és induljunk el együtt, egy óriási, izgalmas utazásra, melyen a legfontosabb, hogy”Akár azt hiszed hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”

(Henry Ford).