8 év emlékére…

Nehéz döntés előtt álltunk nyolc évvel ezelőtt. Nehezebb volt a dolgunk, mint korábban, amikor – utólag nevetségesnek tűnő alapossággal – óvodát választottunk egyetlen gyermekünknek. Szerencsénk volt, mert a Napsugár óvodában nagyszerű nevelők szerették, óvták és tanították kislányunkat. Nehéz volt a búcsú akkor, de most sem könnyebb…
Hat évesen eldöntötte a lányunk, hogy ő bizony a venyimi iskolába fog járni, és hajthatatlan volt. Kétségekkel tele adtuk be a derekunkat és mondtunk le a városi „elit” iskolák vélt előnyeiről – remélve, hogy nem bánjuk meg a döntésünket. NEM BÁNTUK MEG. Gyermekünk egy olyan közösségben cseperedhetett kamasszá, ahol segítették, támogatták, szerették, óvták és hagyták gyereknek lenni, később véleményét kimondó kamasszá válni.
Persze nem volt mindig könnyű. Voltak súrlódások, de hol nincsenek? Itt sem kolbászból van a kerítés. Az eredményekért meg kell dolgozni. Az viszont nem mindegy, hogy a gyereket – bizalmat szavazva neki – előre tolják-e vagy hátrafelé húzzák azt mondva: te ezt úgysem tudod, nem érted, nem tudod megcsinálni.
Hálás vagyok az iskola minden pedagógusának, aki nevelte, tanította gyermekünket. Megtanította valamire, amitől több lett, amit az életben használni fog. Hálás vagyok azoknak a pedagógusoknak is, akik nem tanították őt, de figyelték, hogy hidegben felveszi-e a kabátját és szétnéz-e hazafelé jövet, mielőtt kilép az úttestre. Köszönöm a napközis tanító néniknek, hogy kiskorában délutánonként vigyáztak rá, tanultak vele, meséltek neki, a konyhás néniknek, hogy ebédet adtak neki, a takarító néniknek, hogy összepakoltak utána és megtalálták az elhagyott dolgait.
Hálás szívvel mondok köszönetet az iskola minden dolgozójának, és további munkájukhoz kitartást, sok sikert, jó egészséget kívánok!

Futóné Szaucsuk Erika