„A sors, talán egy kő…
Melyet, ha átlépek, életem megváltozik?
S átíródhat az előre megírt történet?
Szép is lenne…
De hinni nehéz! Miben is kellene…?
Valahol, valakik tudják már a választ, talán mindenre…”
Az időben minden emberi emlék elhalványodik, de egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy emberi arcot. Ilyen fény számunkra minden október 23-i visszaemlékezés, mely 1956 őszi eseményeit eleveníti fel. Iskolánk énekkaros tanulói megható műsorral állítottak emléket a forradalom hőseinek, azoknak akik hittek abban, hogy a félelem nélküli mindennapok lehetősége jön el Magyarországon. Az illúzió hamar szertefoszlott. Az ’56-os események világossá tették, hogy a Pesten zajló zavargások fájdalom és bizonytalanság emlékét égették a magyarok lelkébe. Ezen a napon mi is méltón emlékeztünk és emlékeztettünk.
Gere Szilvia művészeti munkaközösség-vezető