Véndiák-találkozók

„Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága…” – Radnóti Miklós

Radnóti Miklós soraival indítottunk sorozatot honlapunkon,
melyben egykori tanítványaink felől érdeklődünk, hogyan
alakult a sorsuk, mióta elhagyták iskolánk padjait.

Iskolánkban 1998 tavaszán szerveztük meg első Sulihetünket Erős tanár néni vezetésével. 2000-ben, pontosan 10 évvel ezelőtt tantestületünk úgy döntött, hogy a Sulihét megnyitója legyen egy gálaműsor, ahol tanulóink megmutathatják sokoldalúságukat, ügyességüket.
Most 2010-ben – hagyományteremtő szándékkal – meghívtuk azokat a véndiákokat, akik 10, 20, 30, 40, 50 évvel ezelőtt hagyták el iskolánk padjait. A nagyvenyimi diákok összetartozását, összefogását, erejét szimbolizálja ez a találkozó,
melyen a venyimi közélet szereplői közül az iskola két egykori diákja köszöntötte iskolatársait. Rauf Pál polgármester úr felidézte az iskola épületének folyamatos fejlesztését, amely nem kis erőfeszítésébe került a falu vezetésének, de igazán örömmel tölti el, hiszen ebből az iskolából indult ő maga is egykoron.
Szabóné Lőrincz Ilona azt a szellemiséget emelte ki köszöntőjében, melyet ebben az iskolában kapott nevelőitől, akikre a mai napig szívesen gondol vissza. A gálán fellépett iskolánk több osztálya és művészeti csoportja. A 300 fős közönség nagy tapssal jutalmazta tanulóink ötletes, ügyes produkcióit.
Ezután a véndiákok az iskola tornatermében terített asztaloknál idézték fel az elmúlt évek eseményeit.

A nagy érdeklődésre való tekintettel minden év tavaszán visszavárjuk régi tanítványainkat.

2018. április 13.

VÉNDIÁKOK 2018-BAN

2008-ban végzettek

1968-ban végzettek:

KÉPEK

2017. április 7.

„A jó iskola gyökereket és szárnyakat ad!”
Egeret tettek a küszöbre, mert tudták, a pedagógusuk nagyon fél tőle. Így akadályozták meg a tanóra kezdetét – mesélték a véndiákok a múlt diákcsínyeit visszaemlékezéseikben. Régi, szép hagyományt folytattak a hétvégén, pénteken a Nagyvenyimi Kossuth Lajos Általános Iskolában. 10, 20, 30, 40 és 50 éve végzett diákok tértek vissza kerek évfordulójukra az egykori oktatási intézményükbe, hogy felelevenítsék hajdani tanulóéveik kedves emlékeit, és mellette megcsodálják a több évtizednyi idő alatt végbement fejlődést is.
Április 7-én, pénteken délután a nagyvenyimi iskola tornatermében 15 osztály 290 diákja mutatta be, miért is jó ebbe az intézménybe járni. A nézőközönség soraiban egykori és mai tanulók előtt tettek tanúbizonyságot, a Kossuth Lajos Általános Iskolában mindenkinek helye és feladata van, ahol közösen dolgoznak a sikerért. Csak így együtt érzik jól magukat!

– Ebben az évben nagyon kevesen jeleztek vissza a volt tanulók közül. Meglepő, hogy a korábbi időszakban az idősebb korosztálynak jelentett nagyobb értéket a visszatérés. Az idén azonban megfordulni látszik ez a folyamat, mert nagyon szép számban képviseltetik magukat a fiatalabb, 10-20 éve végzettek – hangsúlyozta az iskolabemutató utáni ünnepi fogadáson Kundra Lászlóné igazgató. A jó iskola gyökereket, szárnyakat ad. Van, aki messzire száll, és van aki közelben találja meg a helyét. Ami biztos, az itt növesztett szárnyak valami módon megnőnek. Ma arról kellett tanúbizonyságot tenni, milyenek is ezek a gyökerek. Bízunk benne, jó munkát végeztünk az ültetésnél, ezért is fontos számunkra és a volt diákok számára ezek a találkozók – emelte ki rendezvény lényegét beszédében az iskolaigazgató.

A jelenlegi tantestület és a volt tanulók ünnepi koccintását követően arról érdeklődtünk, milyen emlékeket őriznek ilyen hosszú idő távlatából?
– A mi időnkben az iskola nem egy helyen volt. Tűzoltószertárban, magtárban, házasságkötő teremben folyt az oltatás. A mostani intézmény helye akkor üresen tátongott – idézte fel a régmúlt diákképeit Németh Mihály, aki 1967-ben végzett. A spirál üzem étkezdéjénél a magtár végében sok jószág legelészett. Itt tartották az óráinkat tanítóink. A torna óra is a magtár előtt, a szabad ég alatt zajlott. Igazán természetközeli nevelésben részesültünk. Egér persze az volt rengeteg! Megfogtunk egyet, és leraktuk a küszöbre. Naná hogy nem mert bejönni az órára a tanítónk! Az óra azért meg lett tartva, csak mi próbáltuk a magunk erejéből megtréfálni tanárunkat – elevenítette fel az egyik diákcsínyt a volt tanuló.
Kaszás Istvánné Éva néni 34 évig tanított az iskolában. Három éve maga is nyugdíjas. Nagyon kellemes emlékeket őriz diákjairól, köztük a jelenlévő legidősebbekről is.
– Remek kis osztályközösségként éltük iskolaéveinket. Minden csibészségben benne voltak. Amikor kellett, akkor természetesen hajtottunk a tanulmányi versenyeken is. Abban az időben tanulmányi szinten eléggé vegyes osztályokba jártak a gyerekek. Mindenki a képességei szerint produkálhatott, melynek talán egyik legnagyobb pozitívuma, hogy rendkívül összetartó közösséggé kovácsolta őket az együtt töltött idő – emelte ki visszaemlékezésében az idős pedagógus.
A nagyvenyimi iskola ezúttal is méltón köszöntötte sok éve végzett diákjait. A szép hagyomány a jövőben sem szakad meg.

KÉPEK

Horváth László

megjelent: