„Kedden, december 6-án nagy volt az iskolában a jövés-menés; az emberek rohangáltak, de sehogy sem sikerült, hogy az emberek között kiszúrjuk a piros sapkás „Vendégünket”. Csak ültünk a padban reménykedve hátha hozzánk is bekopog, hogy elénekeljünk neki egy-egy kedvenc dalocskát.
Az első órán, atlétikán semmi nem történt. Semmi különlegeset nem észleltünk. A „mosdóba jelentkezők” száma furcsán megnőtt ezen a reggelen. Kislisszolván próbálta a 2. a osztály megkukucskálni a piros ruhás emberkét, de valahogy mindig a hűlt helyét találtuk. Környezet órán osztályunk minden jókívánsággal felruházott Mikulás levelet írt, várva Őt mikor toppan be, hogy átnyújthassuk a levelet. Még mindig semmi nem történt; tízóraizni ment az osztály, ott sem láttunk semmi előbukkanó piros ruhás bácsit, már egyre jobban türelmetlenek kezdtünk lenni. A továbbiakban egy közös levelet írtunk meg, melyben a 2.a ígéretei voltak összefésülve minden széppel körítve.
Amikor a negyedik órán matekoztunk, dalra intettek bennünket a tanító nénik, hogy egy kicsit kivirult légkör legyen végre. Erőteljes éneklésbe kezdtünk: Hull a pelyhes fehér hó… (közben az egyik tanító néni ablakot nyitott), s közben hirtelen az éneklés közepette egy furcsa pirosságot vettünk szemügyre, ahogy az ajtóban áll. Már jött is a várva várt Mikulás, leültettük a fotelbe, hogy megpihenjen a fáradalmas útjától egy kicsit és verset olvastunk neki.
Kíváncsian néztünk rá, a Mikulás elégedetten bólogatott. Jó volt Őt látni! Jó volt Őt Vendégnek érezni közöttünk! A tanító néni felolvasta a Neki szánt levelet, örömmel fogadván ezt, a Vendégünk „igennel” visszajelezte, hogy „mindent tud, mindent lát, s mindent tegyünk meg” annak érdekében, hogy egyre jobb kis csapat alakuljon ki nálunk, hiszen összetartozunk!
Ennek fényében megbeszéltük, hogy a jövőben igyekszünk jók lenni. Ezen év „bélyegre nyomásával” elkaptuk a Mikulás csomagunkat, amelyet lelkesen vettünk át, eldalolván a Kis karácsony, nagy karácsony című dalt…
Itt véget is ért ez a kis történetünk. Lassú lépteivel tovább ballagott a hosszú útján, mi pedig megköszöntük jelenlétét, az ajándékokat, majd jó és kitartó utat kívántunk Neki.”
2.a osztály tanulóinak gondolatai összegezte Szabó Laura tanítónő
