Harmadik nap – felsős szemmel
Nagyon vártuk a pénteket, hogy felavathassuk Kossuthos diákokká a kis elsősöket. De volt bennünk valami szomorúság is, hiszen akkor nekünk ez már az utolsó évünk! Miután felhúztuk a pólót kicsikre, mindenki kapott egy-egy ölelést. Remélem, mikor ők avatnak majd elsősöket, eszükbe jutunk.
Fazekas Csenge 8.o
A pénteki nap tetszett nekem a legjobban, és leginkább a délelőtt miatt, mert ekkor avattuk az elsősöket. Régóta vártam ezt a napot, hiszen én avathattam az öcsémet. Mikor az elsősök beléptek a terembe, mindenki tapsolt nekik. És eljött a várva várt pillanat: az Igazgató néni felkért minket, hogy húzzuk fel a suli pólót a picikre. Nagyon megható volt.
Németh Petra 8.o
Legjobban azt vártam, hogy az elsősöket felavathassuk. Én az ikreknek adtam át a sulipólókat. Nem is tudom, melyikünk mosolygott jobban. Aztán Kincsvadászatra mentünk az Arborétumba. Térkép segítségével kellett megkeresni az elrejtett feladatokat, majd a végén ajándékot kellett rejteni egy ládába a következő csapatnak. Szívem szerint mentem volna még egy kört, mert az volt a legjobb, hogy mi fiúk az osztályból együtt dolgoztunk és ez felejthetetlen élmény volt számomra.
Kolonics Attila 8.o
Harmadik nap – alsós szemmel
Nekem a Kossuth -napon az elsősök avatása tetszik mindig a legjobban. Aztán várnak az érdekes programok. Nagyon klassz délután a torta is, amin 212 gyertya égett. Persze az alsósokén 106 db és a felsősökén is. Körbeálljuk minden évben, énekelünk és megesszük. Nagyon finom volt idén is. Mint mindig, most is egy kis néptánc következett. Azután mindenki megnézhette a tanár – diák focimeccset. A mi osztályfőnökünk, Limperger Kati néni vezényelte a dákokat, akik nagyon lelkesen játszottak, de sajnos, a tanárok győztek. De legalább a sok program szervezésen elfáradva, boldogan fejezték be a Sulihetet. Nekünk meg amúgy is nagyon jó volt.
Berczi Melinda 4. a osztály
